Hajdan rendezetlen volt az ember élete,
a nyers erő vezette, mint az állatét,
midőn nem várhattak jutalmat még a jók,
s a rosszakat nem érte semmi büntetés.
Az emberek csak aztán hoztak, úgy hiszem,
büntetni törvényt, – így lett zsarnokká a jog,
s rabszolgává a gőg s a bűn minden faja;
mert büntetés sújtotta azt, ki vétkezett.
Aztán, mikor törvények tiltották a nyílt
erőszakot, s titokba rejtezett a bűn,
úgy vélem, egy bölcs, nagy tudású férfiú
akkor találta ki azt, hogy vannak istenek,
az emberek számára, – hátha félnek így
titokban vétket elkövetni, sőt: gonosz
beszéddel is, vagy gondolattal ártani.
Tehát így vette kezdetét az ősi hit,
hogy van egy daimón, halhatatlan életű,
ki hall és lát, gondolkodik s mindenre néz,
természetére nézve szintén isteni,
mindent meghall, mi emberek közt mondatik,
s mi csak történik, ő meg tudja látni mind.
Ha szótlanul, magadban rosszat tervezel,
az istenek szemében rejtve nem marad;
velődbe néznek. Így beszélt a férfiú,
hazugság köntösébe öltöztetve az
igazságot, költötte ő e drága tant.
S az istenek lakáról azt hitette el,
– hogy ezzel is növelje még a rettegést,
megismervén, hogy minden félelem s öröm
keserves életünkben onnan származik, –
hogy fönn az égnek hajlatán van, ott, ahol
a villám kél, s a szörnyű mennydörgés kitör,
az égiháború cikázó fénye száll;
mert bölcs teremtő műve – szólt – a díszes ég,
ahonnan ránk a csillagok tüzes vasa
csillog, s a dús esők a földre hullanak.
Ilyen nyomasztó félelmekkel vette ő
az emberfajt körül, s a messzi téreket
benépesítve istenekkel szépszavún,
a bűn uralmát félelemmel ölte ki.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Úgy vélem, egykor egy bölcs így beszélte rá
a halandókat, hogy istenekben higgyenek.
Kerényi Grácia fordítása
Forrás: Görög költők antológiája (186—188. oldal) Európa Könyvkiadó, Budapest.1982 ISBN: 963 07 2780 3
Kritiasz (latinul: Critias), (Athén, Kr. e. 460 körül – Munikhia, Kr. e. 403) görög politikus, filozófus, költő. A peloponnészoszi vesztes háború után Athénban hatalomra kerülő harminc zsarnok egyike.
